Előző fejezet -- Címlap -- Következő fejezet

MÁTYÁS KIRÁLY KÖNYVTÁRA

Legnagyobb könyvgyűjtőnk Mátyás király volt. Könyvtára, a Corvina, már a maga korában is világhírű. Mátyás más renaissance fejedelmek módjára, sőt őket felülmúlva megtöltötte könyvtárát a XV. század legszebb köteteivel. Nem csak pompaszeretet ösztönözte erre. Olvasó volt. Könyvtára nem is állt csupa díszmunkából. A Corvina ránk maradt kéziratainak egy része oly egyszerű kiállítású, hogy bármely kolostor állományába is tartozhatott volna; épp csak Mátyás címere díszíti őket, s néhányon még a címer is hiányzik. Tartalmuk miatt tartotta ezeket könyvtárában. Humanista tisztelői tömérdek versben, levélben és ajánlósorban emlékeznek meg olvasottságáról. Túlzó hízelgéseik mellett elmondanak tényeket, melyekből látjuk, hogy Mátyás magas irodalmi műveltséggel telített légkört teremtett maga körül. Háborúban tábori ágyán esténként verseket vagy tudományos műveket olvas, békében dús asztala mellett kora híres tudósaival vitázik, szabad óráiban pedig tervrajzok készítése közben megálmodja a világ legnagyobb tudományos intézetét. Nem külső hatásra vagy hatásvadászatból, hanem hajlamánál fogva volt igaz könyvbarát, gyűjtő és mecénás.

"Mátyás király asztalánál - meséli Galeotto, a Corvina könyvtárosa - mindig vitatkozás foly komoly vagy kellemes tárgyról, vagy pedig költeményeket dalolnak. Zenészek és hárfások vannak ott, kik a hősök tetteit honi nyelven lant kíséretében éneklik." Ha a lantosok elhallgattak, irodalmi kérdések kerültek szőnyegre, s Mátyás talpraesett klasszikus idézetekkel fűszerezte a társalgást. Kitűnően ismerte a régi latin írókat, hiszen a fennmaradt 170 hiteles Corvin-kötetből 56, a mai állomány egyharmada, ókori remekírók műveit tartalmazza. Utánuk - a mai jegyzékek tanúsága szerint - legélénkebben a szintén még a klasszikusok közé sorolt egyházatyák írásai iránt érdeklődött: 42 ilyen kódex maradt ránk.

Amikor érdeklődési körére a korvinák címeiből következtetünk, mindenekelőtt az a feltűnő, mennyire modern volt e könyvtár a maga idejében. Túlnyomó részéhen akkor Európa-szerte ismert, divatos könyvekből állt. Az előbb említettek mellett 54 kötet humanista szöveget és korabeli szakművet látunk. A többi már csak 2 biblia, 6-7 díszes egyházi szerkönyv és mindössze 10 középkori filozófus és teológus, kiknek sorában Aquinói Tamás egymaga 4 kötettel szerepel.

Könyvgyűjtésében két fő korszakot különböztetünk meg. A határvonal köztük a Beatrix nápolyi királylánnyal kötött házasság ideje, Mátyás életének 33., uralkodásának 18. éve. Az 1475 előtti - első - korszakban inkább a könyvek tartalma érdekelte, az 1475 utáni, másodikban ügyelt díszítésük különleges szépségére is. Korábban többnyire olyan könyveket szerzett meg, melyek eredetileg nem az ő számára készültek: lepattogzó vagy átvilágított címerük alatt régibb tulajdonos címere tűnik elő. Később a legszebb könyveket ő maga rendelte meg, és számos mű neki szóló ajánlással van ellátva. Az első korszakból valók a legrégibbek: a 8 görög kódex. A latinok közül legöregebb egy XIV. századi dísztelen gótikus biblia, mely apai vagy anyai örökségként szállhatott rá. Jelenleg az erlangeni Egyetemi Könyvtárban őrzik. Miként a görög kódexekről, erről is hiányzik Mátyás címere. Csak pazar kötéséről tudjuk, hogy az övé volt. Mintha érzelmi okokból ezt a legegyszerűbb könyvét becsülte volna legtöbbre.

Két másik XIV. századi latin kéziratot királyelődeitől örökölt. A többit mind már a saját életében másolták. Némelyiket ajándékul kapta más fejedelmektől: II. Pál pápától, IV. Sixtus pápától, a nápolyi királytól. A fennmaradt korvinák zöme, 76 kötet, 1475 utáni korszakból származik.

Mátyás akkori könyvtárosát, Taddeo Ugoletót gyakran küldte Firenzébe, hogy ott számára könyveket vásároljon vagy másoltasson. Ugoleto Mátyáshoz írt leveleiben számol be a megbízatások teljesítéséről. Soraiból kitűnik, hogy Mátyás maga állapította meg, milyen szerzőktől milyen munkákat szerezzen be. "Bonfini nemsokára Budára utazik - jelenti egyik alkalommal -, átadtam neki néhány Rómában megjelent nyomtatott könyvet könyvtárad számára, s ezenkívül négy kéziratot, melyet itt leírni parancsoltál." A leveleiben cím szerint említett kódexekből és a római ősnyomtatványokból azonban egyet sem látunk a Corvina maradványai közt.

"Egy olasz menyetske megváltoztattya az hatalmas királyt" - írja "Chronicá"-jában Heltai Gáspár. - "Mindenütt kerestete tudós népeket, kic az égü forgáshoz és a Czillagoknac íárásához tudnac vala... Meg épütete a szép Librariát, avagy Könywtarto házat... Minden esztendőben harmintz három ezer arany forintot költe az iro deákokra, kic Görög országban, és egyebüt könyveket leirnac vala. Es a könyveket be köteti vala draga kötésseckel, sellyembe, es szép kéc bársonyba, ezüst és aranyas kaptsockal és boglárockal... Az Magyaroc kedig mind ezeket igen bányác vala, hogy az országnac kenczét ollyanokra költi vala."

Már nem tudjuk eldönteni, hogy a szép "könyvtartó ház" a Fioravanti által épített 340 szobás budai királyi palota melyik szárnyán volt. Bonfini verses felirata a főkapu fölött mindenekelőtt a könyvtárra hívta fel a belépő figyelmét: "Érc, márvány és könyv nem hagy enyészni soha." Naldus Naldius, Ugoleto barátja, négyénekes költeményben zengve a Corvina dicséretét, leírja helyiségeit is. Szerinte az előcsarnok boltozatos mennyezetére az ég volt festve a csillagok amaz állásával, melyben akkor voltak, amidőn Mátyást 1469-ben Csehország királyává választották. A következő két ugyancsak bolthajtásos teremben a könyvek hárompolcos, faragványos állványokon feküdtek, s az állványokat arannyal átszőtt piros bársonyfüggönyök védték a portól és fénytől, melyet egyébként az ablakok függönyei is tompítottak. Az egyik terem közepén Mátyás kerevete állt, melyen a király sziesztázva olvasgatott.

A Corvina harmadik korszaka akkor kezdődött, amikor Mátyás a budai másolóműhelyt létesítette. Oláh Miklós "Hungaria" című, 1536-ban írt könyvében elmondja, hogy Mátyás Budán állandóan 30 könyvmásolót és könyvfestőt foglalkoztatott, kik tudós férfiak, utoljára "a festésben is járatos" Felix Ragusanus felügyelete alatt dolgoztak. E műhely két legkiemelkedőbb művészegyénisége Franciscus de Castello Ithallico és Giovanni Antonio Cattaneo madocsai apát. A másolók közül ismerjük Petrus de Abbatis Burdigalensist, a nápolyi királyi könyvtár volt scriptorát, ki 1484 óta tartózkodott Budán. Ő másolta a párizsi Nemzeti Könyvtár remek Cassianus Corvin-kódexét, melyet a madocsai apát és több más budai miniátor illusztrált.

Nem kevesebb, mint 43 fennmaradt korvinán csodáljuk a budai könyvfestőműhely munkáját. Némelyikbe csak címert festettek, másokban a díszlapok virágos kerete és a miniatűrös vagy egyszerűbb ékességű iniciálék is budai származásúak. A ma Párizsban őrzött ötkötetes Arisztotelész-ősnyomtatványt szintén Budán illuminálták. S könyveken kívül festettek itt nemesi címeresleveleket, s alkalomadtán másoknak is dolgoztak, mint például de Castello, aki Kálmáncsehi Domokos székesfehérvári prépost számára, vagy a madocsai apát, aki Nagylucsei Orbán egri püspök számára festett gyönyörű áhítatkönyvet.

A könyvfestő-műhellyel szoros összeköttetésben állt a Corvina könyvkötészete. 71 kódexe maradt fenn eredeti kötésben, s ezek közt csak a 7 vörös, kék vagy zöld selyemkötés nem különbözik más, XV. századi selyemkötésektől. A 27 bársonykötésnek, eltekintve attól, hogy némelyiket még ma is díszíti a Corvin-címerrel ékesített zománcos veret, van egy sajátsága, mely Mátyás kötött könyveinek kétségtelen ismertetőjelei közé tartozik. A könyvnek a kötés által nem védett, tehát kinyitható hosszoldalán színes festéssel díszített, jellegzetes aranymetszés van, melyen zöld, kék, rózsaszínű és sárga szalagfonadékok vagy leveles indák közt a mű rövidített címe olvasható. Amiből az is következik, hogy a Corvinában - egyébként régi középkori szokás szerint - a könyvek a polcokon nem álltak, hanem hevertek, mégpedig a bársonykötésűek a kötés gerincével a fal, metszésükkel a szemlélő felé.

Fennmaradt továbbá 43 eredeti bőrkötésű Corvin-kódex is. Hozzájuk hasonló stílusú kódexburkolat sehol másutt nem található. Műhelyüknek Magyarországon kellett lenniök. Mindegyiket Mátyás címere díszíti, de ennek kerete és az azt körülvevő zsinór- és dúsaranyozású gyöngysordíszítés mindegyikben másmás változatokat ölt. Stílusuk mégis annyira egységes, hogy nemcsak ugyanabban a műhelyben, hanem ugyanabban az évtizedben is kellett készülniök. Vannak köztük régi, a Corvina első időszakából származó kéziratok, s vannak olyanok, melyeket 1480 után írtak. A műhely tehát a király életének utolsó évtizedében működött. Átkötötték a régi állomány kéziratait is, melyek első lapját - ha nem volt elég díszes - ebben az időben ékesítette ragyogó virágos keretekkel a könyvfestő-gárda.

A bőrkötések is elárulnak egyet-mást a könyvtárban való elhelyezésükről. A széleiken levő apró lyuk arról tanúskodik, hogy vékony ezüst- vagy aranylánccal voltak polcaikhoz erősítve. A művek címét nem az első, hanem a hátsó kötéstáblára préselték, mégpedig annak felső részére, e bőrkötésű könyveket tehát a rézsútosra állított és bársonnyal bevont polcdeszkákon mellső táblájukra fektették, mert címük csak így tűnhetett szembe.

A budai királyi könyvtár a maga idejében a világ leghíresebb könyvtára volt, Könyvállományának nagyságáról szólva még az egykori szemtanúk adatai is lényegesen eltérnek egymástól. A II. Lajos vendégeként ismételten Budán járt s a Corvinát erősen dézsmálgató bécsi humanista, Alexander Brassicanus, 1530-ban barátjának, Stadion lovagnak azt írja: "…oly nagy mennyiségben volt itt a régi és újkori latin kézirat, mint sehol a világon." A világ akkor legnagyobb könyvtára mások szerint a római Vaticana, s ez 4000 kötettel dicsekedett. Brassicanus szerint még ennél is nagyobb lett volna a Corvina. Négyezer ívrétes kódex azonban nem férhetett el a Naldustól leírt helyiségekben. Utolsó gondozója, Bartholomaeus Fontius egyik beszerző útjáról a küldeményeihez csatolt levélben áradozva írja, hogy egész Firenze a Corvináról beszél, s Lorenzo de Medici az ő mintájára akar hasonló latin-görög könyvtárt berendezni. Fontius azonban biztosítja az olaszokat, hogy Mátyás könyvtárát ez a Laurenziana sem fogja felülmúlni.

Hízelgett, de így is közfelfogást fejezett ki. Amikor Firenzébe eljutott Mátyás halálhíre, Lorenzo de Medici felkiáltott: "Most már olcsóbbak lesznek a kéziratok!" Mátyás halálakor még egyre özönlöttek a könyvek a Corvinába. Firenzében 150 megrendelt kódexen dolgoztak, s még egyre jöttek a számlák is: egy bibliáért 1400 aranyat, egy breviáriumért 500 aranyat követeltek utódjától. De egyúttal megindult a könyvtár züllése is, megkezdődött a Corvina tragikus időszaka. Corvin János, Ugoleto neveltje, nagyratörő terveiben csalódva, szekerein a legszebb kéziratokkal útnak eredt Olaszország felé. Csapatok indultak üldözésére, a páratlan szállítmány Csontmezőnél ütközet közepébe került, s aztán diadallal visszavitték Budára. Nagy jelentőségű a szerződés, melyet akkor Corvin János a nemzet képviselőivel kötött: kimondja, hogy a Corvina országos könyvtár, a nemzet tulajdona, s belőle a herceg csak az országgyűlés tudtával vehet könyvet kölcsön. A könyvtár gondozója a feloszló könyvfestő-műhely vezetője, Felix Ragusanus.

A Corvina többé-kevésbé nyilvános jellege és a könyvkölcsönzés lehetősége azonban csakhamar bajokat okozott. Ulászló idején a humanisták kedvük szerint kutathattak benne, másolatokat készíthettek, a kancelláriai hivatalnokok és a diplomaták akár szép díszkódexeket is kölcsönvehettek, a kikölcsönzött könyveket pedig nem adták vissza. Így kerültek remek korvinák a bécsi Conradus Celtes, az ansbachi Vincentius Obsopoeus, a prágai Bohuslav Lobkovic, a nürnbergi Willibald Pirckheimer Budán járt humanisták, Christoph Bambridge angol követ, Mattheus Lang bíbornok és Johannes Cuspinianus német császári követek, Hieronymus Balbi és más diplomaták s azok titkárai, Gremper, Brassicanus stb. tulajdonába. Ulászló király készségesen ajándékozgatott kéziratokat. A magyar urak sem jártak rosszul. Bakócz Tamás bíboros érsek, Thurzó János püspök, Ippolito d'Este egri püspök, Johannes Lang, a budai udvar zeneigazgatója mind kaptak korvinákat. Miksa császár követe, Cuspinianus, huszonötször járt Budán, s a budai királyi könyvtár állományából mindannyiszor vitt könyveket uralkodójának, sőt még utasításokat is kapott tőle, hogy: milyeneket hozzon. A Miksa által alapított bécsi udvari könyvtár felirata még ma is hirdeti: "Magna parte librorum serenissimi regis Mathiae Corvini locupletata [Nagyrészben Mátyás király könyveivel gyarapíttatott]."

A mohácsi csata után a menekülő Mária királyné vitt magával korvinákat, többek közt a világhírű miniatúrafestő, Attavante remekművét, a mai brüsszeli Corvin-missalét. Amikor pedig a törökök 1541-ben másfél századra elfoglalták Budát, Izabella királyné távozott nagy könyvrakományok kíséretében Erdélybe. Korvinái állítólag a brassói és gyulafehérvári könyvtávba kerültek. Mindkét könyvtár tűzvészben pusztult el.

II. Ulászlónak és utódainak a Corvina tekintetében tanúsított gondatlansága végül mégis szerencsének számíthat. Mert ami ma megvan Mátyás király könyveiből, az túlnyomórészt azáltal menekült meg a pusztulástól, hogy idejében nyugati államokba csempészték. Ami viszont a törökök kezére jutott, abból 22 kódexen kívül minden elveszett. A XVI. század közepén Konstantinápolyban megfordult idegenek az ottani zsibvásáron néhány garasért öt korvinát vásároltak. Ezután mát csak 1608-ban és 1778-ban bukkant fel ott az egykori budai könyvtár egy-egy további kézirata. Kutatók hasztalanul érdeklődtek; kérdezősködésükre azt a feleletet kapták, hogy Murat szultán 1728-ban az összes görög kódexeket feltüzeltette. Mégis sugdosták hogy a szultáni szerájban kell még lenniök bizánci és budai kódexeknek. Csakhogy ami odakerült, hozzáférhetetlen titok maradt. Végül több mint 300 éves lappangás után előkerült 15 hiteles latin korvina: II. Abdul Hamid szultán ajándékba küldte őket I. Ferenc József királynak; 4 közülük a Magyar Nemzeti Múzeumba, 11 pedig (24 egyéb magyarországi kódexszel együtt) a budapesti Egyetemi Könyvtárba került.

Amikor a XVII. században a portánál I. Rákóczi György, majd I. Lipót követek útján kísérletet tett a Corvina maradványainak visszaszerzésére, azt a választ kapták hogy a könyvtár Budán maradt. Erre I. Lipót 1666-ban elküldte Budára a könyvtárnokát, Lambeciust, aki a vár egyik kriptaszerű helyiségében talált is 300-400 kötetet, penésztől portól, piszoktól vastagon belepve, hegyén-hátán rakásban a földön. Legnagyobbrészt nyomtatványok voltak. Húsz évvel később, Buda visszafoglalásakor, Marsigli olasz hadimérnök a még lángban álló várban behatolt egy bolthajtásos szobába melynek rongált falain egykori színes arabeszkfestés nyoma borongott s ott sok nyomtatott és kéziratos könyvet látott szanaszét heverni, ásók, kapák és tömérdek limlom közepette. Volt ott ezenfelül még tíz hatalmas cserzetlen bőrrel bevont láda, tele könyvvel. A zsákmányoló császári katonák szétverték a ládákat, a könyveket lapjaiknál fogva kiráncigálták, mert kincseket sejtettek alattuk széttaposták őket, fojtást csináltak belőlük muskétáikba, minden ott pusztult. A Salm-ezred jezsuita tábori papja mégis jegyzékbe vette, amit a csonkaságokból még lehetett: 125 kéziratot és közel 200 nyomtatványt. Ezzel az akkori tudósok álma a Corvináról szertefoszlott.

Ami ma még megvan belőle, azt túlnyomó részben a nyugati könyvtárak átkutatása során fedezték fel. A Corvinával foglalkozó tudósok közül 1976-ban Rómer Flóris még csak 84 kódexéről írt, Gulyás Pál 1916-ban 116-ot ismert. Fogel József 1927-ben már 167-et. Két világrész 12 országának könyvtáraiban vannak szétszórva. A legtöbb német nyelvterületen van: 58 (egyedül a bécsi Nemzeti Könyvtárban 31); azután Magyarországon összesen 44, ebből 30 az Országos Széchényi Könyvtárban, 11 a budapesti Egyetemi Könyvtárban, továbbá egy-egy a Magyar Tudományos Akadémián és a győri meg az esztergomi káptalani könyvtárakban. Magyarország után következik Olaszország 39 kódexszel; a többi országnak csak néhány darab jutott.



Előző fejezet -- Címlap -- Következő fejezet